A nagykanizsai zenekar a második felvételét jutatta el a postafiók címünkre.
A csapatot 2001 szeptemberében Ekbauer Tamással alapította Mosdósi Szilárd (gitár, szinti), azzal a céllal, hogy valami új stílusú black metal zenét csináljanak. Nos, mivel én nem igazán vagyok black metal szakértő, és sajnos magazinunkon belül senki sem az, ezért másképp közelítem meg a dolgot.
Időközben csatlakoztak hozzájuk a további tagok is: Molnár János: basszusgitár, Pintér Zoltán: dob, vokál, és Czirják Csaba: ének. Ekbauer Tamás időközben kilépett a zenekarból.
A stúdió munkák a Paradisó stúdióban készültek, ahol sikerült egy arányos hangzású felvételt készteni Pusztai Lászlóval.
Az Ep egy szinte hagyományosnak mondható szintis intróval kezdődik, melynek hangulata kellően kifejezi, hogy itt bizony vidámságnak semmi nyoma nem lesz. Majd egy bő két perc után egy viszonylag dallamos kezdés után irgalmatlan zúzás következik. Hol hörgős ének, hol pedig károgás. Érdekes, mert mire beleszoknék a zúzásba, egyből érkezik valami nyugtató hatású zenei rész, majd egy lassabb folytatás. Mindez a nyitó dalban, a Heic Noenum Pax-ban.
A szöveg végig magyar nyelvű. Itt sokszor elgondolkodok azon, hogy egy ilyen stílusú zenénél nem lenne-e szerencsésebb angolul énekelni? A szöveget sokszor így sem lehet érteni, és angolul csak jobban hangzana.
A 3 szám közül talán az utolsó Mors Tua Ero a legjobban sikerült. Talán ez a legösszetettebb, legváltozatosabb, mind zeneileg, mind hangulatilag.
Demonak egész jól sikerült ez az anyag, és ha a srácok nem fognak belefáradni, akkor még biztos fogunk róluk hallani. És jómagam is kíváncsian várom a további dalaikat!

Három dalt és egy intrót tartalmaz a Teurgia cd-je, mely a Paradiso Stúdióban készült. Nem tudom milyen lehet a stúdió, illetve mennyire érti a dolgát a hangmérnök, de ilyen kását rég hallottam. Gyakorlatilag egy folyamatosan csörgő dobot lehet hallani, a gitárok valahol a háttérben, szinte lehetetlen kivenni mit játszanak, erre jön még egy tök statikus hörgés/károgás, amiből egy kukkot nem lehet érteni, tehát csak a szövegeket olvasva jöttem rá, hogy magyar dalszövegeket írtak.
Zeneileg valamiféle újfajta black metalt akarnak játszani, amit nem igazán tudok megítélni, mivel a riffeket nem lehet kivenni, így rejtélyes marad a zenei világ némileg. Azt hallani, hogy valami zsezseg, mondjuk elég monoton módon, néha próbálnak dallamos témákat játszani, de ez jórészt még kimerül a kvinttologatásban. A dobos is még nagyon a kezdetek kezdetén jár pályafutásának, folyamatosan egy témát csépel, azt is borzalmasan hullámzó pontossággal (vagy inkább pontatlansággal, rengeteget lassul és gyorsul a dalokban), ritkán tévednek a kezei más ütemek kipróbálására. Kifejezetten idegesítő egy perc múlva. A hörgés/károgás átlagos. Az összprodukció egy középiskolás zenekart sejtet, akik szeretnének zenekarosdit játszani, de még fogalmuk sincs miből is áll egy harmónia, egy dalszerkezet, netán ütemváltás, ritmizálás. Hogy összhangzatról és érdekes szövegekről már ne is beszéljek.
Igaz három dal került a cd-re, de egyetlen darab csörömpölő "izének" éreztem, annyira semmilyen a produkció.
Azt a néhány ötletet, amit ki lehetett silabizálni, inkább nem elemezném ki, annyira... hm. gyerekesek.
Ezzel jó a próbateremben csörömpölni, de szélesebb közönség elé kiállni merészség. Ahhoz sokat kell még tanulni, gyakorolni ésatöbbi. Bár manapság sok a merész zenekar. Lehet, hogy ezért ment el a nagyközönség kedve a koncertlátogatástól.
Meg szép és jó dolog, ha lehet pólót rendelni a honlapon, de előbb zenélni kellene megtanulni, ráér még a többi sokkal később.
Most látom csak, hogy ez nem is demó, hanem EP (természetesen másolt cd-n, fekete-fehér házilag nyomtatott borítóval). Jaj. Ilyen hangzása a rosszabb fajta demóknak szokott lenni. A zenei tartalom pedig ez esetben pontozandó. Kapnak egy pontot, de csak azért, mert ettől már csak jobb lehet a következő anyag, és ez az egy pont azt is jelzi, hogy ez még egy gyenge demó szintjét éri csak el.

A Teurgia zenéje egy-két ember számára ismerős lehet, hiszen már jelent meg demójuk. Kicsit sikerült színvonalasabb teljesítményt elérniük, de még most is érezhető a zenéjükön a kezdeti bandák szokásos jellemvonásai. A hangzás, demóhoz képest jó, egyébként gyengének nevezhető. Nem fulladnak unalomba a számok, a muzsikájukban lehet izgalmas részeket felfedezni.

A gitár számomra gyengébb teljesítményre vall, mindenesetre a jövőben biztos, hogy számolni kell velük, mint egy igazi underground death/black együttessel. Az lemez nyitó dala az "1614" címet viseli, talán ez a legjobb szám a demón. Ez egy kicsit közelebb áll a black metálhoz, de találhatunk benne death metalra jellemző motívumokat is. A Teurgia mondanivalója nyilván nem a vidám, sokkal inkább a sötét dolgokkal foglalkoznak. Az énekes károgó éneklő formában adja elő a témáit, egészen jól érthetően és nem egy sika-mika egybefolyós énekkel.
A demó második számában már a kezdés, a refrén sem túl egyedi. Tiszta éneket is fedezhetünk fel a szám egyes részeiben, de talán nem annyira élvezhető, mint az első dalukban.
A Vérmezők egy lassabb résszel indul és egy szónoklásszerű mondattal, majd szélvészgyors zeneként folytatódik. Igazán jót lehet rá tombolni. A következő számok számomra már nem voltak túl izgalmasak, mintha oda kerültek volna a gyengébb szerzemények, de lehet, csak nekem tűnnek úgy. Mindenesetre megvan a vezérfonal, az elgondolás, hogy mit is szeretnének. Talán valamikor egy sikeres bandává válhatnak.

Akik az utóbbi években aktívan figyelemmel kísérték a hazai underground színtér alakulását, azoknak feltételezem, nem cseng ismeretlenül a nagykanizsai Teurgia neve, sőt, remélhetőleg az is beugrik, hogy egy tök klassz csapatról van szó. Nos, még anno két évvel ezelőtt nekem is sikerült beszereznem a banda második kiadványát, egy Mors Tua Ero címre hallgató EP-t, amit a némileg burzumos borítóval rendelkező Hanyatlás demo előzött meg. Tulajdonképpen már akkor is megtetszett az a sajátosan „blackes death metal”, ami a Teurgia-t jellemzi. Igaz, hogy a hangzás förtelem volt, igaz, hogy a borító sem volt egy nagy szám, de akkor is volt bennük valami plusz. A srácok egyébként azóta sem pihennek, számos helyen szerepeltek már, és szerintem nagyon sokat fejlődtek is ennek köszönhetően. Ennek a fejlődésnek meg is lett az eredménye, amit az A Vég Útján címre kereszteltek.

Jóllehet, hangzásbeli hiányosságok akadnak rendesen, de ez a demó hatványozottan jobban szól elődjénél, nagyobb hangsúlyt fektetve a minőségre, ami kifejezetten jót tett az anyagnak. A borító is rengeteget javult, Sárközi Péter fasza kis külcsínt varázsolt a CD-nek, úgyhogy most esztétikailag is tök oké minden. A tokban megtalálhatók a dalszövegek, ami hasznos, mert magát az éneket nem mindenhol lehet tisztán érteni. (Ez természetesen nem jelent problémát, legalábbis annak nyilván nem, aki azt a műfajt kedveli.) Mindenestre helyet kaptak a bookletben, hogy lehessen őket tanulmányozni. A CD hat száma közül egyedül a Somnus instrumentális szerzemény, a többiek szövege a szokásos black-death témákat feszegeti. A használt nyelvek aránya 2,5:2,5-höz, ugyanis két teljes mértékben magyar, és két totálisan angol nyelvű dal hallható a lemezen, a fennmaradó egyben pedig nem túl igazságos arányban az angol győzedelmeskedik, de azért jó négy sornyi helyet itt is kapott a magyar szöveg.

A lemezt a viszonylag lassabb 1614 indítja, melyet az imént nyelvi kevertsége miatt emlegetett My Dark Hours követ egy már jóval gyorsabb tempóban. Amúgy szerintem ez a legfogósabb szám a CD-n (a Vérmezők mellett, tökjó, ahogy két angol nyelvű károgás közé beillesztették azt a bizonyos magyar szöveget, ráadásul lassan mondogatva, ami külön felhívja rá a hallgató figyelmét. Az utánuk érkező, meglehetősen rövid Somnus intróhoz hasonló szerepet tölt be a kifejezetten fogós refrénnel rendelkező Vérmezők előtt. A Teurgia és a címadó A Vég Útján zárják a lemezt szintén kicsit lassabb, de rendkívül hangulatos témákkal. Mindent összevetve az egész anyag jó, helyenként talán lehetne egy kicsit változatosabb, de demonak oké. Akárki akármit mond, véleményem szerint a Teurgia megérdemelne végre egy kiadót, valamint egy profi körülmények között rögzített stúdióalbumot. Sok embernek leesne az álla, ebben biztos vagyok. Nyolc pont a tökéletestől most is távol álló hangzás miatt, ami tudom, hogy magyar bandáknak szinte megfizethetetlen, arról nem is beszélve, hogy a honi stúdiók lehetőségei amúgy is korlátozottak.

Mindenkinek szívből ajánlom, hogy magyar bandák CD-it is vegye kézbe, ne csak a külföldiekét, bár a most tomboló lemezáradatban, amikor nagyobbnál- nagyobb zenekarok új és régi-új albumai jelennek meg napról-napra, ez majdnem teljesíthetetlen elvárás. Mégis, igazán megéri, higgyétek el! A Teurgia tagjai fiatalok, aktívak és tehetségesek, más tulajdonképpen nem is kell. Mindenesetre már most várom azt a bizonyos albumot.

Kedves szerkesztőtársam, Zuzu hívta fel a figyelmem erre a fiatal nagykanizsai csapatra. Ő lépett velük kapcsolatba (majd készített velük egy, az oldalon olvasható alapos interjút) és ajánlotta a zenéjüket, mondván, nekem biztosan fog tetszeni, mivel én kedvelem a durva zenéket. Nem tagadom... Aztán nem sokkal később kézhez kaptam egy teljesen korrekt promócsomagot is a zenekartól, benne a frissen megjelent anyaggal. Nevük hallatán azonban elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy én a Teurgia névvel már találkoztam és nem nyugodtam, míg nem sikerült a dolog végére járnom.

A 2003 januárjában alakult (akkor még kvintett) zenekar abban az évben két felvétellel is jelentkezett. Ezek közül a „Mors Tua Ero” című EP-ről olvastam én már korábban, innen rémlett a nevük. Visszakeresve az akkori recenziókat bizony elég harmatos teljesítményt produkálhattak, mert a legjobb értékelés is 4,5 pont volt (a 10-ből). Mikor felfedeztem, hogy honlapjukról letölthető (volt) ez az anyag, vettem a fáradtságot és végighallgattam. Nos… bizony többségében igazat szóltak azok a kritikák. Az inkább egyfajta gyermekcipőben járó death metal banda első szárnypróbálgatása volt egy kis blackes beütéssel. A napokban megjelent új demóval viszont messze maguk mögött hagyják az akkori teljesítményüket, mind hangzásban, mind a zenei anyagot tekintve.

Maga a zenei anyag továbbra is a death és black metal egyfajta keveréke. Ami, valljuk meg őszintén, nem egy nagy újdonság, viszont esetenként el lehet rontani alaposan, de lehet egészen jó eredményeket is kihozni belőle, mint ahogy tette ez utóbbi módon az öt ’kanizsai srác. A demón hallható 6 szám közül kettő angol, három pedig magyar nyelvű, egy pedig amolyan átvezető két dal között. Egy kicsit vontatottan kezd a „1614”, és így talán nehezebben indul be, de a végére rendesen felpörög és a szaggatott refrén nagyon eltalált. A „My Dark Hours” egy gyors dara, ami alig-alig lassul le, kész terror. A „Somnus” tulajdonképpen csak a „Vérmezők” felvezetője és remekül folyik át egymásba a két szerzemény. Némi népzenei hatást véltem felfedezni ez utóbbiban, emellett remekül variálják a különböző tempókat és a refrénje ennek is nagyon eltalált. Az egyik kedvencem. A névadó „Teurgia” ugyan akusztikus pengetéssel nyit, de a legkaotikusabb gyors részek is ebben hallhatók, annak ellenére, hogy nem végig cséplésből áll a nóta. Igazi nordikus fekete fém. A záró „Vég útján” a leghosszabb dal a majd’ 8 percével, de szintén sikerült egy olyan jól felépített kompozíciót összehozni, hogy nem válik unalmassá. Tempó és hangulati váltások bőven akadnak és az az akusztikus belassulás a közepén… hihetetlen atmoszféra! Kedvenc No.2.

A hangzás egészen kiváló, arányos keverésű, simán hozza jópár hazai lemez szintjét. Vagy nagyon sokat próbáltak a srácok 2003 óta, vagy sokat koncerteztek, a választ erre én nem tudom, csak azt, hogy a korábbiakhoz képest zeneileg is hallhatóan fejlődtek. Egyedül talán csak Czirják Csaba károgós énekével lehet kötözködni, sokszor elég egysíkú. De igazságtalan lennék, ha nem tenném hozzá, hogy többször igyekszik másfajta hangon is megszólalni és ez feltétlenül jó. A demó kiállítása teljesen korrekt: szitázott lemez, négyoldalas színes borító szövegekkel és alap információkkal. Ezzel kapcsolatban csupán annyi észrevételem lenne, hogy a fehér betűszín a háttér színvilága miatt néhol eléggé „szemkáprázós” hatást kelt.

Véleményem szerint ez hatalmas előrelépés a korábbi munkáikhoz képest és ugyan van még hova fejlődni, de jó eséllyel indulnak neki az ismerté válás rögös útjának. Ezt a lemezt minél több helyre el kell juttatni és promótálni! Ugyan biztosan lesznek olyan blackerek, akik szerint ez a fajta tiszta hangzás nem kívánatos black metal hangzóanyagon, de én feltétlen bizalmat szavazok nekik és ajánlom a korongot mindazok figyelmébe, akik szeretik és támogatják az igényesen előadott durva zenéket.